Hashi protokoll tapasztalatok 2.: Izabella Wentz mellékvese-protokollja

A kéthetes májprotokoll után nem sokkal készen álltam Wentz doktornő következő kihívására: a mellékveséim rendbetételét célzó, egyhónapos stresszcsökkentésre. Elég izgalmas, ugye?  Úgy gondoltam, munka szempontjából az év legjobb időszakát választottam ki az akcióhoz, de pár nem várt körülmény gondoskodott róla, hogy azért ne menjen minden teljesen simán. Ebben a posztban nagy vonalakban leírom neked a protokoll lényegét; azt is elmesélem, hogyan sikerült a szabályait betartanom a valóságban; és összeszedem, milyen változásokat figyeltem meg magamon a négy hét elteltével. Vágjunk is bele!

Miért és hogyan kell(ene) gondoskodnunk a mellékvesénkről?

Dr. Wentz a Hashimoto's Protocolban részletesen ír arról, milyen kapcsolat van a Hashimoto és a mellékvesék nem megfelelő működése között. Az úgynevezett mellékvese-fáradtság vagy mellékvese-kimerültség/kimerülés kiváltó oka a krónikus stressz, amelynek hatására a szervezetünk először túl sok kortizolt (stressz hatására felszabaduló, egyébként gyulladásgátló hatású hormont) termel, ezzel egy időben csökkentve a mellékvese által előállított más (köztük nemi) hormonok termelődését. Majd a későbbi stádiumban – a tápanyagraktárak kimerülésével, és a HPA-tengely túlterhelésével – mellékvesénk már nem lesz képes elegendőt előállítani ebből a gyulladáscsökkentő hormonból. E folyamat előrehaladtával olyan tüneteket tapasztalhatunk magunkon, mint a folyamatos fáradtság, alacsony vérnyomás és vércukorszint, sós, illetve édes ételek utáni sóvárgás, alvászavarok, ködös agy, koncentrációzavar, idegesség és pánikrohamok.

A mellékveséket kimerítő krónikus stresszt több dologból táplálkozik. Ilyen például a nem megfelelő mennyiségű/minőségű alvás, a mentális/érzelmi feszültség, a vércukorszint ingadozása és a krónikus gyulladás. Wentz alacsony kockázatú mellékvese-protokollja (amely elmondása szerint hormontesztek nélkül is biztonságosan támogatja a mellékvesék működését) pontosan ezeket a kiváltó okokat célozza meg.

1. Első lépésben a pihenésre helyezi a hangsúlyt: a koffein mellőzése mellett az első két hétben 10-12 óra alvást javasol, és este kilenckor már ágyba küld bennünket.

2. A második lépcsőfok a stresszcsökkentés: a program szabályai szerint amennyire lehet, csökkentened kell a kötelezettségeidet legalább 2 hétig. Lehetőleg vegyél ki szabit erre az időszakra, egyél, igyál, pihizz, fürödj magnéziumsóval, hallgass pihentető zenét, meditálj. Emellett fontos az egészségi állapotodnak megfelelő testmozgás kiválasztása (éljen a jóga!) és a pozitív gondolkodás gyakorlása (nem mesterfokon űzése, csak gyakorlása). A készen kapott tippek mellett arra ösztönöz, hogy gondold át eddigi tapasztalataidat és írd össze, melyek azok a tevékenységek, helyzetek amelyektől jobban, illetve rosszabbul érzed magad, és próbáld a saját listád alapján személyre szabni a program stresszcsökkentő lépését.

3. A program következő eleme a gyulladáscsökkentés paleolit étrenddel. A dokinő saját borsóproteinje persze belefér ebbe a módosított paleo étrendbe. ;)

4. Kiemelkedő szerepet kap ezek mellett a vércukorszint kiegyensúlyozása. Fontos, hogy – a paleo keretein belül – eleget együnk, minden alkalommal egészen addig, amíg jól nem lakunk. Nasizás is jöhet. Hurrá! Reggelinél (max. egy órával ébredés után) részesítsük előnyben a jó zsírokat és a jó minőségű fehérjét, gyakran együnk, szénhidrátot mindig zsír és fehérje társaságában fogyasszunk, napi maximum egy vagy két adag gyümölcsöt együnk, a böjtöt pedig felejtsük el.

5. Végül szerepet kap a tápanyagvisszapótlás és az adaptogének alkalmazása is. Az adaptogén gyógynövények varázsereje abban rejlik, hogy egyszerre képesek a szervezetünk túlműködő folyamatait lecsitítani és az alulműködő rendszereket serkenteni, emellett ellenállóbbá teszik a szervezetünket a stresszel szemben. A vitaminok és ásványi anyagok arzenáljából a protokoll nagy hangsúlyt fektet a lóadagnyi C-, illetve B-vitaminra, a szelénre és a magnéziumra.

Mellékveseprogram a valóságban – az én valóságomban

Valamilyen csodával határos módon a nyári őrület után ki tudtam venni két hét szabit, így úgy gondoltam, semmi nem állhat közém és Wentz csodaprogramja közé. Ajánlott étrendkiegészítők indulásra készen: felbontva és felcímkézve. Jöhet a pihi – egy icipici költözéssel megspékelve, amit nyugiban, a saját tempóban gondoltam véghezvinni, így majd a mellékveséimnek sem lesz ellenvetése. Ez persze túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.

Beteg manó 

A szabim első napján nem hogy nem tudtam 9-ig az ágyban maradni, a reggelem telefonálgatással indult állatorvosi ügyeletek után kutatva, mivel a drága kiskutyámat előző nap megetették valamivel, amivel nagyon nem kellett volna. Szerencsére Vito néhány nap alatt újra a régi lett, az én stressz-szintemnek viszont nem tett túl jót a sok aggódás. Ezt tetézte a napokon át elhúzódó költözködés,  ami a harmadik nap végére azért egy kicsikét már elkezdett frusztrálni. Majd amikor a kétlaki életemnek vége lett, Vito teljesen meggyógyult, én pedig végre örülhettem, mint majom a farkának, jött a feketeleves: elkezdett rosszalkodni az epém (a tünetek legalábbis erre utaltak), nem bírtam kajára sem gondolni, hányingerem volt, ezért egy pár napig enni sem nagyon tudtam (a jóllakásról ne is beszéljünk), ezért a vitaminokat is mellőztem. Csak egy röpke hét után tért vissza a közérzetem a régi kerékvágásba, ami egybeesett egy kis vakációzással. Tudom-tudom, az utazás általában inkább fárasztó, mint pihentető, ez az út viszont a Niagara csodájával rengeteg szépséget és élményt is adott nekem, azt hiszem, ennek a mellékveséim is örültek azért egy kicsit.

A kéthetes pihim úgy elment, mintha nem is lett volna, viszont (pozitív gondolkodás!) nem hagytam, hogy ez kedvemet szegje a protokoll maradék két hetében. A 12 órás alvásra meló mellett már esélyem sem volt (de valahogy nem is éreztem szükségét), viszont arra figyeltem, hogy mindennap időben menjek ágyba, folytattam a reggeli jógázást (amit már 2,5 éve hűen gyakorlok), még néha zenét is hallgattam, próbálkoztam egy kis kreatívkodással kajafotózás közben, kutyáztam, a szabadban voltam, elég sokat kirándultunk, és egyszer még masszőrhöz is eljutottam. A paleo étrend betartásával nem volt problémám, a napi 1-2 adag gyümölcsből viszont megesett, hogy 3 lett. Na és persze ahogy gyógyulás után visszatért a jó öreg étvágyam, újra elkezdtem  bőszen szedegetni a vitaminokat is. Úgy gondolom, a kezdeti botladozásoktól eltekintve – és azokkal együtt is – elég jól be tudtam tartani a program szabályait.

És az eredmény?

Mivel ismét a vitaminok jelentették a legnagyobb változást az eddigi rutinomhoz képest, a megfigyelt hatások nagy részét is azoknak tulajdonítom. A hónap végére a fejezet elején lévő önértékelő mellékveseteszten megjelölt 5 tünetemből kettőnek ideiglenesen búcsút mondtam (azóta sajnos a karikák visszatértek a szemeim alá). Úgy általánosságban több volt az energiám (azt gyanítom, ez a lóadagnyi B-vitaminnak volt köszönhető, ami ezek után fix helyet nyert a vitaminarzenálomban), jobban éreztem magam emberek társaságában és magamhoz képest a stresszesebb szitukat is könnyebben kezeltem. Hurrá! De vajon meddig tart ez a fellendülés? Érdemes volt továbblépnem a protokoll 3. részére? Nemsokára írok a Hashimoto's Protocol alapprogramjának utolsó lépcsőfokáról, arról a hathetes programról, ami az emésztőrendszer egészségének támogatását célozza meg – és az én hathetes programomról is annak összes szépséghibájával. Mert annyit elárulok, hogy ez a 6 hét sem lesz tökéletes.