Fűszeres forralt "almabor"

Ahogy telnek az évek, egyre jobban szeretem az őszt. A pompás színek mindig elvarázsolnak, az ősz csodás zöldségei és gyümölcsei és az ünnepek közeledte is valami kellemes nosztalgikus érzéssel tölt el, nem utolsósorban pedig: így november közepéhez közeledve végre elég hideg van ahhoz, hogy jólessen egy takaróba bugyolálva valamilyen forró itókával átmelegíteni magamat egy fárasztó munkanap után vagy éppen az autoimmun protokollban nagyon fontos "ma csak azt csinálom, amihez kedvem van" nap részeként.

Nem tagadom, imádom a forralt bort. Régebben kínosan vigyáztam arra, hogy forróság ide vagy oda, azért némi alkohol is maradjon a nedűben. Rossz hír, de teljes mértékben érthető: az autoimmun protokoll diétája kizárja az alkoholfogyasztást. Kicsi reménysugár: úgy mégis élvezhetjük a (protokollnak megfelelő, nem gabona alapú) természetes alkoholos italok aromáját, ha kifőzzük belőlük az alkoholt. Jaj, persze nem azt akarom mondani, hogy a következő buliban főtt tequilával fogok koccintani, inkább arra gondolok, hogy így a marharaguból nem feltétlenül kell kihagynunk azt a jó kis vöröset és a gombás "rizottót" is fel tudja dobni pár löttyintésnyi száraz fehér bor. Ez alapján a becsületesen "megfőzött" forralt bor nem kellene, hogy problémát jelentsen, hiszen a bélfal épségét közvetlenül károsító alkoholtól így meg tudunk szabadulni, ugye? Igen ám, de egyeseknél a borban nemcsak az alkohol okoz kellemetlenséget – a szulfáttartalom szintén problémás lehet. Ezért én úgy döntöttem, hogy a diéta bevezető, eliminációs szakaszában még főzéshez sem használok bort.

Most azonban elérkeztünk az év azon szakához, amikor égetően szükségessé vált egy jó kis forralt bor-alternatíva kiötlése. Így született meg ez a forró fűszeres finomság, amelyben az almaecet savassága amellett, hogy jól ellensúlyozza a szűretlen almalé természetes édességét, izgalmas, borszerű jelleget is kölcsönöz az italnak. A recepthez kedvenc "melegítő" fűszereimet használtam fel, de a fűszerezés természetesen egyéni ízlés és tolerancia szerint változtatható. Megjegyzés: Sarah Ballantyne szerint a vaníliával érdemes elővigyázatosnak lennünk és az AIP bevezető szakaszában inkább kerülni a fogyasztását, más források azonban a vaníliát az olyan, apró magokat tartalmazó gyümölcsökhöz hasonlítják, amelyek fogyasztása azért nem okoz problémát, mert az apró magjaikat nem rágjuk szét. Ha extra elővigyázatos szeretnél lenni, nyugodtan kihagyhatod az italból a vaníliadarabkát.




Hozzávalók:

• 2 dl víz
• 3 dl szűretlen almalé
• 2 tk almaecet
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 1/4 tk őrölt szegfűszeg
• 1 apró darabka vanília (opcionális)
• 1 tk reszelt gyömbér

Elkészítés:

1. A vizet a fűszerekkel együtt egy kisebb lábasban feltesszük melegedni és forrástól számítva körülbelül 5 percig lassú tűzön főzzük. (Ha egész fűszereket használsz, nyugodtan növeld a főzési időt, hogy az aromák minél jobban átköltözhessenek a vízbe!)
2. Az almalevet és az almaecetet is a lábasba töltöm és addig melegítem, amíg kellemesen szürcsölhető hőmérsékletű nem lesz. Nem érdemes forralni, hiszen a lehető legkevésbé szeretnénk bántani a (pasztőrözetlen vagy – ami még jobb – saját préselésű) almalében található hőérzékeny vitaminokat.
3. Az elkészült, tökéletes hőmérsékletűre melegített "almabort" leszűrjük, kedvenc bögrénkbe töltjük és minden cseppjét élvezettel kortyolgatva várjuk a hóesést :)