Marhamájkrém (AIP, Paleo, GAPS)

A jó öreg májkrém. Gyerekkoromban alapdarab volt a spájzban és nem nagyon telt el úgy hét, hogy a suliban ne találkoztunk volna vele tízóraikor vagy uzsinál. Fehér kenyér, vékonyan megkenve egy kis májkrémmel - tudod, a barna dobozossal - vékonyka paprikaszelettel díszítve. Aztán a barna konzervek egyeduralmát eltiporták a különböző színű, ízesítésű, különféle máj-szemét arányú verziók. Igazából mindegyiket szerettem, nem nagyon érdekelt, hogy mennyi máj, sertésbőrke, szójafehérje, nátrium-nitrit van vagy éppen nincs benne. Aztán amikor 20 évesen letettem a húsról, még annyira sem foglalkoztatott a májkrémek világa. Egészen mostanáig.

Az AIP által diktált tápanyaggazdagság ugyanis belsőségekért kiált. Hiszen a belsőségek - különösen, ha egészséges körülmények között nevelkedett, szabad tartásos állatoktól származnak - a tápanyagok legkoncentráltabb forrását nyújtják, fontos vitaminokkal, ásványi anyagokkal, egészséges zsírokkal és nélkülözhetetlen aminosavakkal látják el a szervezetünket. A máj tele van mindenféle földi jóval, többek között rengeteg A-, B12- és más B-vitamin található benne, magas a D-vitamin és a folsavtartalma, remek forrása a pajzsmirigygondokkal küzdők számára elengedhetetlen ásványi anyagoknak: a szelénnek, vasnak és a cinknek is.

A fent leírtak miatt, és mert a húsokhoz képest igen olcsón tudok májhoz jutni, elkezdtem heti rendszerességgel májat enni. Majd miután meguntam a baconbe tekert csirkemájat (itt egyébként is csak az Élelmiszeripar Rt. című filmben lejáratott "csirkegyár" máját tudtam beszerezni), ami amúgy isteni finom (úgyhogy ha jó minőségű csirkemájhoz és tartósítószermentes baconhöz tudsz jutni, akkor mindenképpen próbáld ki) és a só-citromlé-korianderzöld pompás hármasában pácolódott sült marhamájszeleteket, és eleget szörnyülködtem azon, hogy mennyi bolti sz**t képes megenni a párom az otthonihoz leginkább hasonlító májkrém után kutatva, elszántam magam a döntő lépésre. Kitaláltam, hogy májkrémet fogok készíteni. Marhamájból. AIP-kompatibilis receptet magyar oldalakon nem igazán találtam, az angol nyelvűek pedig túl puccosaknak hangzottak. Én biztosan azokat is imádtam volna, de a vőlegényemet nem akartam túlbonyolított patékkal elijeszteni, hogy utána sírva meneküljön a Walmartba valami szennyért. Sok-sok kutakodás után végre összeállt a koncepció a fejemben, majd pedig a turmixgépemben is.



Nekem ugye nem igazán van összehasonlítási alapom, mert már legalább 10 éve nem ettem hasonlót sem, de az elég biztató, hogy immár két hónapja gyártom ezt a májast heti rendszerességgel, és azóta a bolti májkrémek közelébe sem mentünk. Természetesen az eltarthatósága meg sem közelíti a konzervekét, de nem is baj. Eddig még sosem tartogattuk a hűtőben 3 napnál tovább.

Próbáld ki te is és ha elkap a kreativitás, variáld kedvedre akár másféle májjal vagy különböző fűszerekkel. Íme, a recept:

Hozzávalók:

• 2 púpozott ek sertés- vagy kókuszzsír
• 5 dkg füstölt szalonna (felkockázva) vagy 1-2 csepp természetes folyékony füst
• 1 nagy fej vöröshagyma (kockákra vágva)
• 1/2 kg marhamáj (kb. 2 centis kockákra vágva)
• 1/2 tk só
• 1/2 tk szárított őrölt zsálya
• 1/2 tk szárított kakukkfű
• 1  gerezd fokhagyma (lereszelve)
• 1 tk almaecet

Elkészítés:

1. Egy serpenyőben forrósítsd fel az olajat közepes lángon, majd add hozzá a szalonnát (ha teszel bele) és a vöröshagymát.
2. Amikor a hagyma üvegesre párolódott, mehet bele a marhamáj, a só, a zsálya és a kakukkfű. Fedő alatt, alacsony hőfokon, néha megkeverve párold addig, amíg a máj teljesen meg nem fő (maximum 20 perc).
3. Add hozzá a fokhagymát és főzd még 1-2 percig.
4. Vedd le a serpenyőt a tűzről, hagyd egy kicsit hűlni, majd turmixold össze a májat az almaecettel és a folyékony füsttel (ha szalonna helyett erre esett a választásod).

Lusta napjaimon egyszerűen uborka- vagy retekszeletekre kanalazom, de a vállalkozó kedvűek AIP kenyerekkel vagy pitákkal is bátran kísérletezhetnek.