Áteresztő bél-szindróma és a Hashimoto
A Hashimoto kialakulásához - ahogyan minden egyéb autoimmun állapothoz is - szükség van genetikai hajlamra, valamint egy olyan környezeti hatásra, amely úgymond helyzetbe hozza, kioldja a hajlamosító géneket.
Ez a kioldás azért kell, mert a DNS-ünkben kódolt információ nem mindig szentírás. (Dr. Lissa Rankin Gyógyulás gyógyszerek nélkül című könyvében tudományos eredmények bemutatásán keresztül beszél arról, hogy a különböző környezeti hatások - pl. étrend, testmozgás, közösségi élet megléte illetve hiánya, vallásosság, stressz és a legfontosabb: gondolkodásmódunk - hogyan hat génjeink érvényesülésére.)
A genetikai hajlam, valamint az autoimmun folyamatot elindító környezeti hatás (angolul találóan trigger, vagyis kioldó/ravasz, ami lehet többek között hormonális változás, méreganyagok, fertőzések stb.) feltételének együttese mellett, azonban van még egy tényező, amely minden autoimmun állapotnál jelen van. Ez pedig az áteresztő/lyukas/szivárgó bél-szindróma.
Immunrendszerünk 80 százaléka a belekben és a beleket körülvevő szövetekben található. Nyálkahártyához kapcsolódó limfoid szöveteink 70 százaléka bélhez kapcsolódó limfoid szövet, amely plazmasejtjeink (fehérvérsejtjeink egyik típusa) 80 százalékának ad otthont. Emésztőrendszerünk egészsége tehát szoros kapcsolatban van immunrendszerünk megfelelő működésével. Miért fontos ez a Hashimoto esetében? Nos, ahogyan már az előző posztban is szó volt róla, a Hashimoto sokkal inkább immunbetegség, mint pajzsmirigybetegség, hiszen a pajzsmirigyünk csak elszenvedője az összezavarodott immunrendszer ámokfutásának.
Egészséges immunrendszer pedig nem létezhet egészséges emésztés nélkül. A megromlott emésztés az immunszabályozás veszélyeztetése mellett hatással van a tápanyagok felszívódására is. (Itt, úgy gondolom, kicsit át kell értékelnünk a régi mondást, hiszen igazából nem az vagy, amit megeszel, hanem az, amit meg is emésztesz.) A tápanyaghiány pedig csak súlyosbítja az autoimmun betegségekkel küzdők helyzetét: megfelelő tápanyagok nélkül tovább romlik a belek állapota, az alultápláltság (nagyon fontos, hogy ez nem a kilóink számától függ!) hatással van teljes szervezetünk működésére (a pajzsmirigyére is), illetve regenerációs képességeire. A belek állapotán túl egyes gyógyszerek szedése, illetve a nem megfelelő élelmiszerek fogyasztása is hozzájárul a tápanyaghiányos állapothoz.
Tudtad, hogy a legtöbb Hashimotóval diagnosztizált beteg egyúttal B12- és E-vitaminhiánnyal, szelén-, glutation-, cink- és ferritinhiánnyal (vaskötő fehérje) is küzd (Wentz, 2015: 65)? Még ha úgy is hisszük, hogy eleget viszünk be a fenti tápanyagokból, a hashimotósokra jellemző kevés gyomorsavnak, a jó baktériumok nem csökkent mennyiségének, a bélfal elégtelen állapotának, az emésztőenzimek túl alacsony koncentrációjának következtében sokszor a bevitt mennyiség töredéke sem szívódik fel. Na de mivel betegíthetjük megy ilyen mértékben emésztésünknek?
Beleink teljes felületét bélnyálkahártya borítja. Bélnyálkahártyánk és az általa kiválasztott nyák védi szervezetünket az emésztőrendszerbe kerülő káros anyagoktól (mérgek, vírusok, emésztetlen ételrészek stb.). A bélfal nagy részét az úgynevezett enterocyták alkotják, amelyek szorosan egymáshoz kapcsolódva egy tömör réteget hoznak létre, ennek köszönhetően hatékony fizikai védelmet jelentenek a kórokozókkal szemben. Ami ezen a védelmen keresztüljut, az közvetlenül az immunrendszerünk célkeresztjébe kerül, a különféle immunsejtek eltakarítják a bélfalon átjutó ártalmatlan anyagokat, megcélozzák és helyi vagy teljes szervezetet érintő immunválasszal hatástalanítják a káros anyagokat.
Normális esetben ahhoz, hogy az elfogyasztott étel itt felszívódhasson, a legegyszerűbb alkotóelemeire kell bomlania. Ehhez fontos a megfelelő mennyiségű sav, emésztőenzimek, az úgynevezett jó baktériumok, epeváladék jelenléte. A felszívódáshoz a fehérjéket aminosavakká, a zsírokat zsírsavakká, a szénhidrátokat pedig egyszerű cukrokká (monoszacharid) kell bontanunk. A belet kibélelő sejtek ekkor átszállítják a tápanyagokat a határon, a testünkön belülre. Az emésztetlen anyagok pedig egyszerűen távoznak a szervezetünkből.
Beleink "határőr" funkciója - tápanyagok átjuttatása, illetve a nem kívánt anyagok szervezeten kívül tartása - rendkívül fontos egészségünk és a megfelelő immunműködés szempontjából.
Áteresztő bélről akkor beszélünk, amikor az enterociták közötti kötelék meglazul és az addigi tömör rétegen "lyukak" keletkeznek. Ezeken, mint egy szita hálóján olyan anyagok juthatnak keresztül, amelyeknek nincs a szervezetünkben keresnivalójuk. A véráramba kerülő idegen anyagok - emésztetlen fehérjék, kórokozók, méreganyagok - aktiválják az immunrendszerünket. Amikor például bizonyos ételek fogyasztásakor a véráramba kerülő idegen fehérjék védekezésre sarkallják szervezetünket, az adott ételféleségekkel szemben érzékenység (ételintolerancia) alakul ki, ez pedig a migréntől az ízületi fájdalmakig tünetek széles skáláját hozhatja magával. Az immunválasz mértéke a "betolakodók" jellegétől és mennyiségétől függ. A feltüzelt immunrendszer a véráramba kerülő idegen fehérjék (amelyek olykor túlságosan is hasonlítanak egyes saját fehérjéinkre) elleni küzdelem során autoantitesteket termelhet, amelyek segítségével immár saját szöveteinket is elkezdi megsemmisíteni. Így szolgáltat az ételintolerancia muníciót az autoimmun folyamathoz.
A bélfal állapotának megromlása, illetve az immunválasz következtében kialakuló gyulladás az autoimmun betegségeken kívül számos más tünetet is előidézhet. Köztük:
- emésztőrendszeri tünetek (puffadás, bélgáz, hasgörcs, hányinger, reflux, székrekedés, hasmenés)
- elhízás, alultápláltság
- akne, ekcéma, száraz bőr, kiütések
- depresszió, szorongás
- koncentrációzavar, "brain fog", fejfájás
- allergia, asztma
- állandó kimerültség
- ízületi fájdalom
- visszatérő fertőzések
- hormonális zavarok
Mitől gyengül meg az enterociták közötti kapcsolat? Egyes fertőzések, alváshiány, stressz, a belekben élő káros baktériumok - amelyek a jó baktériumok hiányában képesek elszaporodni - által kiválasztott mérgek, a gabonákban, hüvelyesekben, magvakban lévő antitápanyagok irritáló hatásának köszönhetően az enterocytákkal határolt védőréteg sorvadni kezd, majd lassan, de biztosan képtelenné válik feladatának megfelelő ellátására.
Antitápanyagok? A magokban (olajos magvakban, gabonákban) lévő egyes vegyületek arra hivatottak, hogy megvédjék a magot a különböző környezeti hatásoktól (ilyen - a mag számára kedvezőtlen - környezeti hatás például az emésztésünk), így biztosítva a mag és a növényfaj túlélését. Ezek az antitápanyagok az emésztőrendszerbe kerülve gátolják a tápanyagok felszívódását, károsítják a beleket. A génmódosítás és a minden eddiginél ellenállóbb növények megalkotásáért folyó küzdelem következtében növényeinkben ezen anyagok koncentrációja megemelkedett, és bár strapabíró terményeket hoztunk létre, ugyanakkor súlyos csapást mértünk a fogyasztó emésztőrendszerére.
Ahogyan az áteresztó bél-szindrómához köthető tünetekből is láthatjuk, immunrendszerünknek jelentős részének otthont adó emésztőrendszerünk megbetegedése hatással van a teljes szervezetünkre. A probléma általában nem egyik napról a másikra bontakozik ki, hanem lassan, alattomosan teszi tönkre az egészségünket. Azt vesszük észre, hogy a bőrproblémáink nem reagálnak a helyi kezelésekre, látszólag ok nélkül folyamatosan fáradtnak érezzük magunkat vagy éppen olyan helyeken érzünk fájdalmat, ami még csak közel sincs a beleinkhez. Titokzatosnak tűnik az egész, ugye? Dr. Sarah Ballantyne, a paleoanyu (az autoimmun protokoll diéta és életmód úttörője) ebben a posztban összegyűjtötte az átersztő bél-szindróma tüneteit és a hozzá köthető betegségeket az ízületi gyulladásoktól a stroke-on keresztül egészen a depresszióig. Ezen betegségek között kapnak helyet az autoimmun állapotok is, az áteresztő bél-szindróma ugyanis minden autoimmun betegnél jelen van.
Az egyik hipotézis szerint az autoimmunitásra hajlamos egyéneknél az áteresztő bél-szindróma (toxinoknak, stressznek, irritatív ételek fogyasztásának köszönhető) kialakulásával - a beleken keresztül szervezetünkbe jutó idegen anyagok hatására - az immunrendszer folyamatos támadási helyzetbe kerül. Ebben a feltüzelt állapotban a szervezetünkbe kerülő idegen fehérjék és a saját fehérjéink közötti hasonlóság miatt végül saját szöveteink ellen is hadjáratot indít (a pajzsmirigy kárára a glutén és a kazein képes így megviccelni az immunrendszerünket).
A svéd Lundi Egyetem kutatói a szklerózis multiplex jobb megismerését célzó állatkísérletek segítségével azonban fordított sorrendiségre mutattak rá. A kísérletek során:
- az autoimmunitást jelző antitestek megjelenése hozta magával a bélfal integritásának sérülését, más szóval az áteresztő bél-szindrómát.
- az áteresztő bél szindróma kialakulása után kibontakoztak a betegség egyéb tünetei is.
Az áteresztő bél-szindróma tehát ebben az esetben is fontos szerepet játszik az autoimmun betegség előrehaladásában. A kísérletben azonban az antitestek megjelenése megelőzte az áteresztő bél-szindróma kialakulását.
De ha nem az áteresztő bél-szindróma hatására indul be az antitestek termelődése, ahogyan az első hipotézis alapján feltételezhetnénk (a kísérlet egyébként ennek a lehetőségét nem zárja ki), akkor a genetikai hajlam mellett mi indítja be ezt a folyamatot - merül fel a kérdés. Dr. Ballantyne szerint az immunszabályozásban fontos szerepet játszó egészséges bélflóra hiánya, az alváshiány, valamint az autoimmun betegségek mindegyikében kimutatott tápanyaghiányos állapotok okolhatóak az immunrendszer egyensúlyának felborulásáért. Az összezavarodott immunrendszer először a beleket veszi célba (még az idegrendszert érintő szklerózis multiplex esetében is), az áteresztő bél-szindróma létrejöttével pedig kibontakozik maga a betegség, az emésztőrendszer legyengült állapotának köszönhetően halad előre az autoimmun folyamat. Így még ha az áteresztő bél-szindróma nem is a betegség kioldógombja, mégis rendkívül fontos szerepe van az autoimmun állapot ördögi körforgásának fenntartásában.
Ahhoz, hogy visszavonulót fújhassunk a betegségnek, bele kell szólnunk ebbe a tápanyaghiánnyal, feltüzelt immunrendszerrel, stresszel, toxinokkal és hormonális ingadozásokkal hajtott körforgásba. Ez nem egyszerű, egy átfogó stratégiát igényel, de mindenképpen megéri a próbálkozásokat. Csak akkor indulhatunk el a gyógyulás útján, ha tüneti kezelgetések mellett vagy helyett a valódi okokat (is) célba vesszük. Fontos észben tartani, hogy immunrendszerünk nem azért jött létre, hogy ellenünk dolgozzon, egy csapatban játszunk, csupán egy kis újragondolásra, valódi (nem tüneti) gyógyulásra van szükségünk ahhoz, hogy ez valóban így is legyen. Ezt az újragondolást pedig miért ne kezdenénk az egyik legkézenfekvőbb tényezőnél, a táplálkozásnál?
Hivatkozások:
Rankin, Lissa: Gyógyulás gyógyulás gyógyszerek nélkül. Édesvíz Kiadó, 2014.
G. Vighi, F. Marcucci, L. Sensi, G. Di Cara, F. Frati: Allergy and the Gastrointestinal system. In: Clin Exp Immunol. 2008 Sep; 153(Suppl 1): 3–6.
Ez a kioldás azért kell, mert a DNS-ünkben kódolt információ nem mindig szentírás. (Dr. Lissa Rankin Gyógyulás gyógyszerek nélkül című könyvében tudományos eredmények bemutatásán keresztül beszél arról, hogy a különböző környezeti hatások - pl. étrend, testmozgás, közösségi élet megléte illetve hiánya, vallásosság, stressz és a legfontosabb: gondolkodásmódunk - hogyan hat génjeink érvényesülésére.)
A genetikai hajlam, valamint az autoimmun folyamatot elindító környezeti hatás (angolul találóan trigger, vagyis kioldó/ravasz, ami lehet többek között hormonális változás, méreganyagok, fertőzések stb.) feltételének együttese mellett, azonban van még egy tényező, amely minden autoimmun állapotnál jelen van. Ez pedig az áteresztő/lyukas/szivárgó bél-szindróma.
Hogy mi köze van a beleknek a pajzsmirigyhez?
Immunrendszerünk 80 százaléka a belekben és a beleket körülvevő szövetekben található. Nyálkahártyához kapcsolódó limfoid szöveteink 70 százaléka bélhez kapcsolódó limfoid szövet, amely plazmasejtjeink (fehérvérsejtjeink egyik típusa) 80 százalékának ad otthont. Emésztőrendszerünk egészsége tehát szoros kapcsolatban van immunrendszerünk megfelelő működésével. Miért fontos ez a Hashimoto esetében? Nos, ahogyan már az előző posztban is szó volt róla, a Hashimoto sokkal inkább immunbetegség, mint pajzsmirigybetegség, hiszen a pajzsmirigyünk csak elszenvedője az összezavarodott immunrendszer ámokfutásának.
Egészséges immunrendszer pedig nem létezhet egészséges emésztés nélkül. A megromlott emésztés az immunszabályozás veszélyeztetése mellett hatással van a tápanyagok felszívódására is. (Itt, úgy gondolom, kicsit át kell értékelnünk a régi mondást, hiszen igazából nem az vagy, amit megeszel, hanem az, amit meg is emésztesz.) A tápanyaghiány pedig csak súlyosbítja az autoimmun betegségekkel küzdők helyzetét: megfelelő tápanyagok nélkül tovább romlik a belek állapota, az alultápláltság (nagyon fontos, hogy ez nem a kilóink számától függ!) hatással van teljes szervezetünk működésére (a pajzsmirigyére is), illetve regenerációs képességeire. A belek állapotán túl egyes gyógyszerek szedése, illetve a nem megfelelő élelmiszerek fogyasztása is hozzájárul a tápanyaghiányos állapothoz.
Tudtad, hogy a legtöbb Hashimotóval diagnosztizált beteg egyúttal B12- és E-vitaminhiánnyal, szelén-, glutation-, cink- és ferritinhiánnyal (vaskötő fehérje) is küzd (Wentz, 2015: 65)? Még ha úgy is hisszük, hogy eleget viszünk be a fenti tápanyagokból, a hashimotósokra jellemző kevés gyomorsavnak, a jó baktériumok nem csökkent mennyiségének, a bélfal elégtelen állapotának, az emésztőenzimek túl alacsony koncentrációjának következtében sokszor a bevitt mennyiség töredéke sem szívódik fel. Na de mivel betegíthetjük megy ilyen mértékben emésztésünknek?
Először is egy kis emésztéstan
Beleink teljes felületét bélnyálkahártya borítja. Bélnyálkahártyánk és az általa kiválasztott nyák védi szervezetünket az emésztőrendszerbe kerülő káros anyagoktól (mérgek, vírusok, emésztetlen ételrészek stb.). A bélfal nagy részét az úgynevezett enterocyták alkotják, amelyek szorosan egymáshoz kapcsolódva egy tömör réteget hoznak létre, ennek köszönhetően hatékony fizikai védelmet jelentenek a kórokozókkal szemben. Ami ezen a védelmen keresztüljut, az közvetlenül az immunrendszerünk célkeresztjébe kerül, a különféle immunsejtek eltakarítják a bélfalon átjutó ártalmatlan anyagokat, megcélozzák és helyi vagy teljes szervezetet érintő immunválasszal hatástalanítják a káros anyagokat.
Normális esetben ahhoz, hogy az elfogyasztott étel itt felszívódhasson, a legegyszerűbb alkotóelemeire kell bomlania. Ehhez fontos a megfelelő mennyiségű sav, emésztőenzimek, az úgynevezett jó baktériumok, epeváladék jelenléte. A felszívódáshoz a fehérjéket aminosavakká, a zsírokat zsírsavakká, a szénhidrátokat pedig egyszerű cukrokká (monoszacharid) kell bontanunk. A belet kibélelő sejtek ekkor átszállítják a tápanyagokat a határon, a testünkön belülre. Az emésztetlen anyagok pedig egyszerűen távoznak a szervezetünkből.
Beleink "határőr" funkciója - tápanyagok átjuttatása, illetve a nem kívánt anyagok szervezeten kívül tartása - rendkívül fontos egészségünk és a megfelelő immunműködés szempontjából.
Áteresztő bél-szindróma kialakulása, antitápanyagok, intolerancia
Áteresztő bélről akkor beszélünk, amikor az enterociták közötti kötelék meglazul és az addigi tömör rétegen "lyukak" keletkeznek. Ezeken, mint egy szita hálóján olyan anyagok juthatnak keresztül, amelyeknek nincs a szervezetünkben keresnivalójuk. A véráramba kerülő idegen anyagok - emésztetlen fehérjék, kórokozók, méreganyagok - aktiválják az immunrendszerünket. Amikor például bizonyos ételek fogyasztásakor a véráramba kerülő idegen fehérjék védekezésre sarkallják szervezetünket, az adott ételféleségekkel szemben érzékenység (ételintolerancia) alakul ki, ez pedig a migréntől az ízületi fájdalmakig tünetek széles skáláját hozhatja magával. Az immunválasz mértéke a "betolakodók" jellegétől és mennyiségétől függ. A feltüzelt immunrendszer a véráramba kerülő idegen fehérjék (amelyek olykor túlságosan is hasonlítanak egyes saját fehérjéinkre) elleni küzdelem során autoantitesteket termelhet, amelyek segítségével immár saját szöveteinket is elkezdi megsemmisíteni. Így szolgáltat az ételintolerancia muníciót az autoimmun folyamathoz.
A bélfal állapotának megromlása, illetve az immunválasz következtében kialakuló gyulladás az autoimmun betegségeken kívül számos más tünetet is előidézhet. Köztük:
- emésztőrendszeri tünetek (puffadás, bélgáz, hasgörcs, hányinger, reflux, székrekedés, hasmenés)
- elhízás, alultápláltság
- akne, ekcéma, száraz bőr, kiütések
- depresszió, szorongás
- koncentrációzavar, "brain fog", fejfájás
- allergia, asztma
- állandó kimerültség
- ízületi fájdalom
- visszatérő fertőzések
- hormonális zavarok
Mitől gyengül meg az enterociták közötti kapcsolat? Egyes fertőzések, alváshiány, stressz, a belekben élő káros baktériumok - amelyek a jó baktériumok hiányában képesek elszaporodni - által kiválasztott mérgek, a gabonákban, hüvelyesekben, magvakban lévő antitápanyagok irritáló hatásának köszönhetően az enterocytákkal határolt védőréteg sorvadni kezd, majd lassan, de biztosan képtelenné válik feladatának megfelelő ellátására.
Antitápanyagok? A magokban (olajos magvakban, gabonákban) lévő egyes vegyületek arra hivatottak, hogy megvédjék a magot a különböző környezeti hatásoktól (ilyen - a mag számára kedvezőtlen - környezeti hatás például az emésztésünk), így biztosítva a mag és a növényfaj túlélését. Ezek az antitápanyagok az emésztőrendszerbe kerülve gátolják a tápanyagok felszívódását, károsítják a beleket. A génmódosítás és a minden eddiginél ellenállóbb növények megalkotásáért folyó küzdelem következtében növényeinkben ezen anyagok koncentrációja megemelkedett, és bár strapabíró terményeket hoztunk létre, ugyanakkor súlyos csapást mértünk a fogyasztó emésztőrendszerére.
A baj azonban nem áll meg az emésztőrendszernél
Ahogyan az áteresztó bél-szindrómához köthető tünetekből is láthatjuk, immunrendszerünknek jelentős részének otthont adó emésztőrendszerünk megbetegedése hatással van a teljes szervezetünkre. A probléma általában nem egyik napról a másikra bontakozik ki, hanem lassan, alattomosan teszi tönkre az egészségünket. Azt vesszük észre, hogy a bőrproblémáink nem reagálnak a helyi kezelésekre, látszólag ok nélkül folyamatosan fáradtnak érezzük magunkat vagy éppen olyan helyeken érzünk fájdalmat, ami még csak közel sincs a beleinkhez. Titokzatosnak tűnik az egész, ugye? Dr. Sarah Ballantyne, a paleoanyu (az autoimmun protokoll diéta és életmód úttörője) ebben a posztban összegyűjtötte az átersztő bél-szindróma tüneteit és a hozzá köthető betegségeket az ízületi gyulladásoktól a stroke-on keresztül egészen a depresszióig. Ezen betegségek között kapnak helyet az autoimmun állapotok is, az áteresztő bél-szindróma ugyanis minden autoimmun betegnél jelen van.
A tyúk vagy a tojás - azaz az autoimmunitás és az áteresztő bél kapcsolata
Az egyik hipotézis szerint az autoimmunitásra hajlamos egyéneknél az áteresztő bél-szindróma (toxinoknak, stressznek, irritatív ételek fogyasztásának köszönhető) kialakulásával - a beleken keresztül szervezetünkbe jutó idegen anyagok hatására - az immunrendszer folyamatos támadási helyzetbe kerül. Ebben a feltüzelt állapotban a szervezetünkbe kerülő idegen fehérjék és a saját fehérjéink közötti hasonlóság miatt végül saját szöveteink ellen is hadjáratot indít (a pajzsmirigy kárára a glutén és a kazein képes így megviccelni az immunrendszerünket).
A svéd Lundi Egyetem kutatói a szklerózis multiplex jobb megismerését célzó állatkísérletek segítségével azonban fordított sorrendiségre mutattak rá. A kísérletek során:
- az autoimmunitást jelző antitestek megjelenése hozta magával a bélfal integritásának sérülését, más szóval az áteresztő bél-szindrómát.
- az áteresztő bél szindróma kialakulása után kibontakoztak a betegség egyéb tünetei is.
Az áteresztő bél-szindróma tehát ebben az esetben is fontos szerepet játszik az autoimmun betegség előrehaladásában. A kísérletben azonban az antitestek megjelenése megelőzte az áteresztő bél-szindróma kialakulását.
De ha nem az áteresztő bél-szindróma hatására indul be az antitestek termelődése, ahogyan az első hipotézis alapján feltételezhetnénk (a kísérlet egyébként ennek a lehetőségét nem zárja ki), akkor a genetikai hajlam mellett mi indítja be ezt a folyamatot - merül fel a kérdés. Dr. Ballantyne szerint az immunszabályozásban fontos szerepet játszó egészséges bélflóra hiánya, az alváshiány, valamint az autoimmun betegségek mindegyikében kimutatott tápanyaghiányos állapotok okolhatóak az immunrendszer egyensúlyának felborulásáért. Az összezavarodott immunrendszer először a beleket veszi célba (még az idegrendszert érintő szklerózis multiplex esetében is), az áteresztő bél-szindróma létrejöttével pedig kibontakozik maga a betegség, az emésztőrendszer legyengült állapotának köszönhetően halad előre az autoimmun folyamat. Így még ha az áteresztő bél-szindróma nem is a betegség kioldógombja, mégis rendkívül fontos szerepe van az autoimmun állapot ördögi körforgásának fenntartásában.
Van kiút?
Ahhoz, hogy visszavonulót fújhassunk a betegségnek, bele kell szólnunk ebbe a tápanyaghiánnyal, feltüzelt immunrendszerrel, stresszel, toxinokkal és hormonális ingadozásokkal hajtott körforgásba. Ez nem egyszerű, egy átfogó stratégiát igényel, de mindenképpen megéri a próbálkozásokat. Csak akkor indulhatunk el a gyógyulás útján, ha tüneti kezelgetések mellett vagy helyett a valódi okokat (is) célba vesszük. Fontos észben tartani, hogy immunrendszerünk nem azért jött létre, hogy ellenünk dolgozzon, egy csapatban játszunk, csupán egy kis újragondolásra, valódi (nem tüneti) gyógyulásra van szükségünk ahhoz, hogy ez valóban így is legyen. Ezt az újragondolást pedig miért ne kezdenénk az egyik legkézenfekvőbb tényezőnél, a táplálkozásnál?
Hivatkozások:
Rankin, Lissa: Gyógyulás gyógyulás gyógyszerek nélkül. Édesvíz Kiadó, 2014.
G. Vighi, F. Marcucci, L. Sensi, G. Di Cara, F. Frati: Allergy and the Gastrointestinal system. In: Clin Exp Immunol. 2008 Sep; 153(Suppl 1): 3–6.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése