Brokkolikrémleves AIP módra

A krémleveseket mindenki szereti, ugye? Én magam élek-halok a sütőtökkrémlevesért gyömbérrel, szeretem a gombát, a répát és a zellert is, de a szerecsendiós brokkolikrémleves mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. A brokkoli volt ugyanis az a zöldség, amelyből életemben először (egy kimondottan finom) krémlevest készítettem.

A krémlevesek előnye, hogy nagyon gyorsan elkészülnek, nincs velük sok gond és pont ez a selymes-melengető élmény az, amire az ember az egyre zordabb hétköznapokban vágyik. Ja és még valami: nagyon egyszerűen autoimmun protokollosíthatóak.

Már régebben is összeszorult a gyomrom és a sírás környékezett, amikor megláttam, hogy valaki liszttel sűríti a krémlevest (pedig akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a már valószínűleg abban az időben kialakulóban lévő autoimmunitásomhoz a lisztnek bármi köze lehet). Viszont a krémes, lágy tejszín... az kötelező eleme volt minden krémlevesnek. Egészen mostanáig.

Már pár napja szemeztem a hűtőben lapuló élénkzölden hívogató friss brokkolimmal. Kényeztetően selymes és meleg krémlevest akartam varázsolni belőle. Illetve... a "krém"-séget annyira nem is szándékoztam erőltetni, nehogy pofára essek, amikor mindenféle zsíros tejtermék nélkül összeturmixolva a főtt brokkolit egy gőzölgő vizes smoothie-t kapok majd.

De szerencsére nem így történt, hála a paleo alapanyagok egyik legkrémesebbjének. Ez az összetevő most nem a kókusztejszín (nem szerettem volna kókuszaromájú brokkolit, pedig annak is megvan a maga varázsa és a kókusztermékek fogyasztását egyébként is érdemes mérsékelni), hanem az érett avokádó. Ez a remek termés bármilyen gyümölcsből vagy éppen karob-/kakaóporból (utóbbi nem AIP) krémes desszertet varázsol, miért ne működhetne egy krémlevesben is? Csupán egyetlen negyed került belőle a turmixgépbe, mégis megtette a dolgát. A végeredmény egy igazán kellemes leveske lett, ami akár bögréből szürcsölve, akár tányérból kanalazva biztosan átmelegít egy hosszú hideg nap után.

Az AIP brokkolikrémleves hozzávalói:

• 2 ek zsiradék (sertészsír, kacsazsír, kókuszzsír, avokádóolaj, én pálmaolajból készült növényi vajat használtam)
• 1 fej vöröshagyma felkockázva
• 1 fej brokkoli rózsáira szedve
• 7 dl víz
• 1,5 dl csontleves
• egy csipet őrölt szerecsendió-virág (a szerecsendió nem AIP)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/4 nagyobb vagy 1/2 kisebb avokádó
• só ízlés szerint

Elkészítése:

1. A zsiradékot egy kisebb fazékban felforrósítom és közepes lángon üvegesre párolom benne a hagymát.
2. A brokkolit megforgatom a hagymás zsiradékban, majd a fazékba töltöm a vizet és a csontlevest.
3. Hozzáadom a szerecsendió-virágot, a fokhagymát és a sót. Fedő alatt alacsonyabb lángon körülbelül 20-30 percig főzöm.
4. Miután a brokkoli puhára főtt, leveszem az edényt a tűzről, hűlni hagyom a levest, majd az avokádóval együtt simára turmixolom (turmixgépbe áttöltve vagy csak egy botmixert a fazékba merítve - vigyázz, mert könnyen brokkolipöttyös lehet az egész konyhád). Megkóstolom, és ha esetleg hiányzik még belőle egy pici só vagy szerecsendió-virág, ízlés szerint fűszerezem.


A brokkolikrémleves sikerén felbuzdulva eldöntöttem, hogy a turmixgépem következő áldozata a sütőtök lesz. (Csak nemrég kezdtem beleásni magam a tökök varázslatos világába. Eddig nem is gondoltam, hogy a változatos sütőtök-külsők ennyi különböző ízvilágot és textúrát takarnak. Mindegyik szerethető valamiért, de nekem immár egy hete megvan az örök életre szóló kedvencem.) A sütőtökkrémleves íze miatt nem aggódom, viszont arra kíváncsi vagyok, hogy ha ahhoz is avokádót használok, meg tudom-e tartani a tök csodás színét. Végül is a verhetetlenül egyszerű fagyasztott eper+avokádó fagyi is mindig szép eperszínű marad. A végeredményről hamarosan beszámolok ;)